2014. május 9., péntek

.

Sziklához láncolt lélek vagy te,
Jeges sötétségbe vagy te.
Mit tettél mi oly nagy vétek?
Mit tettél, hogy e sorsra jutottál?

Talán titkot őrzöl, mit nem tudhat más,
tiltott szerelmet vagy kínzó vétket.
Ki vagy te? - kérdem én, de…
a tükörbe nézek.

S látom magamat,
de nem látom, mi legbelül van.
Rejtett titkok hada,
vagy csak kislány önmagam.

Tág pupillákkal nézek a tükörbe,
mégsem látom magam,
Hol keressem fájó önmagam?
S nem látom magam a tükörbe.

Már nem azt látom, mint akkor
szende szűz kislány önmagam.
Már nem találom azt, aki akkor volt,
Megváltozott az idő, s megváltoztam.

2014. március 12., szerda

Próbálkozni szabad nem?

A feketeségben dereng valami,
Lila köd gomolyog ott,
S a ködön belül egy fiú,
és egy lány táncolt.

Túl mereven, túlságosan
akaratosan. Nem jó ez így.
Elnyeli őket,
körülöttük gomolyog.

Veszélyes, nagyon veszélyes.
Arcukon tükröződik a félelem.
Végük ennyi volt.
Már túl késő.

Nem látszik már semmi.
Se a köd, se a fiú, se a lány.
Csak hallani lehet, egyre hangosabban...
Egy félelemmel teli sikítás, majd

MINDENNEK VÉGE!

First.

Hát ez lett, ez van, fő az egyszerűség. Egyenlőre nem tudom mi lesz vele, szerintem folytatom a történeteket, talán rövid sztorik bejegyzésekbe. Nem tudom.