Mögöttem ült, épp a húrokat fogtuk le együtt a gitáron, a
karjai súrolták az enyémeket. Éreztem, ahogy a mellkasa emelkedik és süllyed.
- Nekem ez nem megy. – hisztiztem, mikor már sokadszorra fogtam le rosszul az F-hangot.
- Menni fog, csak gyakorolni kell. – mormolta a fülembe, nyugodt hangon. Egyik kezét elvette az enyémről és félre söpörte vele a hajamat. Ajkai a nyakamhoz értek és apró nedves puszikat hagytak rajta.
- Így meg aztán pláne nem fog. – suttogtam elhaló hangon és a számba haraptam.
- Ne aggódj meg fogod tanulni. – lehelte, majd gyengéden ráharapott a fülcimpámra. Megfogta a gitár nyakát és óvatosan lerakta a földre. Szembe fordított magával és megcsókolt.
Kezei bejárták a testemet és az enyéim sem tétlenkedtek. Hátra döntött az ágyon és lehúzta rólam a felsőmet.
- Hova sietsz? – nevettem, majd én is megszabadítottam az övétől.
- Na, és te? – kérdezett vissza, a választ meg sem várva tapasztotta ajkait az enyémekre. Tenyerével megtámasztotta a hátamat és egy gyors mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. A pántokat lehúzta a vállamon, aztán a szoba másik felébe dobta. Apró puszikkal lepte el a felszabadított területet. Halkan felsóhajtottam és ívbe feszítettem a hátamat, ezzel jelezve neki, hogy még többet akarok. Kuncogni kezdett rajtam, majd egyre lentebb haladt. Kicsatolta az övemet és kiszabadított a nadrágomból, megismételtem a mozdulat sorát, így most mindketten csak egy szál alsóba (illetve az én esetemben, tangában) voltunk. Ujjaimat végig húztam a felső testén és a boxere szegélyén. Fejem mellett támasztotta meg a kezeit és gyors csókot lehelt a számra, mielőtt levette volna rólam, az utolsó ruhadarabot is. Felnyögtem, ahogy két ujját belém nyomta, majd gyorsan mozgatni kezdte azokat. Az ajkamba haraptam, hogy ne legyek túl hangos, de mikor a nyelve is beszállt a játékba ez lehetetlennek bizonyult. Egyre hangosabbakat nyögtem, tehetetlenül fúrtam ujjaimat a hajába, és hagytam, hogy a robbanásszerű érzés eluralkodjon rajtam.
- Nem bírom… - sikítottam. A lepedőt kezdtem szorítani, a testem egy pillanatra megfeszült, majd átjárta az a csodás érzés. Amikor már egyenletesen lélegeztem a vállánál fogva hátra döntöttem. Szinte letéptem róla az alsóját és kissé megijedve ugyan méretétől, de ezzel nem törődve, mozgatni kezdtem a kezem, a büszkeségén. Nyomtam egy puszit a végére, majd kinyújtottam a nyelvem és épphogy megnyaltam egy kicsit.
- Ez kínzás… - nyögte. Elnevettem magam majd bekaptam annyit, amennyit csak tudtam és mozgatni kezdtem a fejem. Egy idő után a teste megfeszült és megéreztem a számban az öröm nedvét. Felemeltem a fejem és riadtan ránéztem, undorodtam, attól a dologtól, ami a számban van, de nem voltam hajlandó kiköpni így lenyeltem, de az a torkomban meg akart fordulni és kifelé tartott volna, ha hagyom, de kényszerítettem, hogy a gyomromba kerüljön. Szorosan magához húzott és nyomott egy puszit a fejem búbjára, fordult egyet, hogy én kerüljek alulra. Terpeszbe nyitotta a lábaimat és befészkelődött közéjük. Tágra nyílt szemekkel néztem rá, és megráztam a fejem, lehelt egy csókot a számra, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. (Hú, nagyon akarja, de akkor sem adom be a derekam.) A mellkasára raktam a kezem és eltoltam magamtól.
- Nem. – jelentettem ki.
- Ne csináld már? – húzta a száját.
- Elmondtam vagy ezerszer, hogy csak azzal, akiről tudom, hogy tényleg szeret, és nem hagyna el. Akiben bízhatok. – mondtam neki komoly hangon.
- Szeretlek. Bízhatsz bennem. – próbálkozott, de átláttam rajta, csak meg akar dugni, majd eldobni, mint a többi kurváját. Már eddig sem kellett volna hagynom, elmenni a történetet, de hát mit tehetnénk most már, megtörtént, ami megtörtént, de nem hagyom, hogy elvegye a szüzességem.
- Hazudsz. – vontam meg a vállam és megpróbáltam kimászni alóla, de nem sikerült. – Kérlek, engedj el!
- Kívánlak.
- Meg hiszem azt, de nem! Elhordanál mindennek utána, ismerlek már, mint a rossz pénzt, drágám. – forgattam a szemem.
- Téged nem hordanálak el semminek. – simította meg az arcomat. Nem, nem szabad, pedig a lélekjelenlétem már kezdett eltűnni. Megráztam a fejem. – Kérlek!
Aj, Istenem ezek a szemek, nyeltem egyet. – Megmondtam, hogy csak azzal fogok lefeküdni, akivel együtt vagyok. – mondtam utolsó reménysugárként, hátha békén hagy.
- Ez nem akadály. – mosolyodott el. – Szóval..?
- Én… - dadogtam. Erre már nem tudtam mit mondani, az Isten szerelmére úgy kívántam őt, mint ő engem, hogyan mondhatnék neki nemet… - Ne dobálózz, olyan szavakkal, amit később megbánnál, drágám. – mondtam végül. Felültem és szétnéztem a szobában a ruháim után kutakodva. – Meg amúgy is bárkivel kezdenék kapcsolatot, nem feküdnék le vele rögtön.
- Borzalmas vagy. – húzta a száját, majd ő is öltözködni kezdett. Mikor mindketten felöltöztünk magához húzott és megcsókolt. – Mikor jössz legközelebb? Szeretem a kihívásokat, barátnőm.
- Barátnőd? Nem mondtam igent… még. – nevettem. – Igen, és öhm… holnap, holnap után…
- Hú… - harapott az ajkába.
- Meg akarok tanulni gitározni. – vigyorogtam rá.
- Meg fogsz. – válaszolta majd újra megcsókolt.
- Nekem ez nem megy. – hisztiztem, mikor már sokadszorra fogtam le rosszul az F-hangot.
- Menni fog, csak gyakorolni kell. – mormolta a fülembe, nyugodt hangon. Egyik kezét elvette az enyémről és félre söpörte vele a hajamat. Ajkai a nyakamhoz értek és apró nedves puszikat hagytak rajta.
- Így meg aztán pláne nem fog. – suttogtam elhaló hangon és a számba haraptam.
- Ne aggódj meg fogod tanulni. – lehelte, majd gyengéden ráharapott a fülcimpámra. Megfogta a gitár nyakát és óvatosan lerakta a földre. Szembe fordított magával és megcsókolt.
Kezei bejárták a testemet és az enyéim sem tétlenkedtek. Hátra döntött az ágyon és lehúzta rólam a felsőmet.
- Hova sietsz? – nevettem, majd én is megszabadítottam az övétől.
- Na, és te? – kérdezett vissza, a választ meg sem várva tapasztotta ajkait az enyémekre. Tenyerével megtámasztotta a hátamat és egy gyors mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. A pántokat lehúzta a vállamon, aztán a szoba másik felébe dobta. Apró puszikkal lepte el a felszabadított területet. Halkan felsóhajtottam és ívbe feszítettem a hátamat, ezzel jelezve neki, hogy még többet akarok. Kuncogni kezdett rajtam, majd egyre lentebb haladt. Kicsatolta az övemet és kiszabadított a nadrágomból, megismételtem a mozdulat sorát, így most mindketten csak egy szál alsóba (illetve az én esetemben, tangában) voltunk. Ujjaimat végig húztam a felső testén és a boxere szegélyén. Fejem mellett támasztotta meg a kezeit és gyors csókot lehelt a számra, mielőtt levette volna rólam, az utolsó ruhadarabot is. Felnyögtem, ahogy két ujját belém nyomta, majd gyorsan mozgatni kezdte azokat. Az ajkamba haraptam, hogy ne legyek túl hangos, de mikor a nyelve is beszállt a játékba ez lehetetlennek bizonyult. Egyre hangosabbakat nyögtem, tehetetlenül fúrtam ujjaimat a hajába, és hagytam, hogy a robbanásszerű érzés eluralkodjon rajtam.
- Nem bírom… - sikítottam. A lepedőt kezdtem szorítani, a testem egy pillanatra megfeszült, majd átjárta az a csodás érzés. Amikor már egyenletesen lélegeztem a vállánál fogva hátra döntöttem. Szinte letéptem róla az alsóját és kissé megijedve ugyan méretétől, de ezzel nem törődve, mozgatni kezdtem a kezem, a büszkeségén. Nyomtam egy puszit a végére, majd kinyújtottam a nyelvem és épphogy megnyaltam egy kicsit.
- Ez kínzás… - nyögte. Elnevettem magam majd bekaptam annyit, amennyit csak tudtam és mozgatni kezdtem a fejem. Egy idő után a teste megfeszült és megéreztem a számban az öröm nedvét. Felemeltem a fejem és riadtan ránéztem, undorodtam, attól a dologtól, ami a számban van, de nem voltam hajlandó kiköpni így lenyeltem, de az a torkomban meg akart fordulni és kifelé tartott volna, ha hagyom, de kényszerítettem, hogy a gyomromba kerüljön. Szorosan magához húzott és nyomott egy puszit a fejem búbjára, fordult egyet, hogy én kerüljek alulra. Terpeszbe nyitotta a lábaimat és befészkelődött közéjük. Tágra nyílt szemekkel néztem rá, és megráztam a fejem, lehelt egy csókot a számra, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. (Hú, nagyon akarja, de akkor sem adom be a derekam.) A mellkasára raktam a kezem és eltoltam magamtól.
- Nem. – jelentettem ki.
- Ne csináld már? – húzta a száját.
- Elmondtam vagy ezerszer, hogy csak azzal, akiről tudom, hogy tényleg szeret, és nem hagyna el. Akiben bízhatok. – mondtam neki komoly hangon.
- Szeretlek. Bízhatsz bennem. – próbálkozott, de átláttam rajta, csak meg akar dugni, majd eldobni, mint a többi kurváját. Már eddig sem kellett volna hagynom, elmenni a történetet, de hát mit tehetnénk most már, megtörtént, ami megtörtént, de nem hagyom, hogy elvegye a szüzességem.
- Hazudsz. – vontam meg a vállam és megpróbáltam kimászni alóla, de nem sikerült. – Kérlek, engedj el!
- Kívánlak.
- Meg hiszem azt, de nem! Elhordanál mindennek utána, ismerlek már, mint a rossz pénzt, drágám. – forgattam a szemem.
- Téged nem hordanálak el semminek. – simította meg az arcomat. Nem, nem szabad, pedig a lélekjelenlétem már kezdett eltűnni. Megráztam a fejem. – Kérlek!
Aj, Istenem ezek a szemek, nyeltem egyet. – Megmondtam, hogy csak azzal fogok lefeküdni, akivel együtt vagyok. – mondtam utolsó reménysugárként, hátha békén hagy.
- Ez nem akadály. – mosolyodott el. – Szóval..?
- Én… - dadogtam. Erre már nem tudtam mit mondani, az Isten szerelmére úgy kívántam őt, mint ő engem, hogyan mondhatnék neki nemet… - Ne dobálózz, olyan szavakkal, amit később megbánnál, drágám. – mondtam végül. Felültem és szétnéztem a szobában a ruháim után kutakodva. – Meg amúgy is bárkivel kezdenék kapcsolatot, nem feküdnék le vele rögtön.
- Borzalmas vagy. – húzta a száját, majd ő is öltözködni kezdett. Mikor mindketten felöltöztünk magához húzott és megcsókolt. – Mikor jössz legközelebb? Szeretem a kihívásokat, barátnőm.
- Barátnőd? Nem mondtam igent… még. – nevettem. – Igen, és öhm… holnap, holnap után…
- Hú… - harapott az ajkába.
- Meg akarok tanulni gitározni. – vigyorogtam rá.
- Meg fogsz. – válaszolta majd újra megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése