Anti-Valentinnap

~Tisztában vagyok vele, hogy rég volt Valentin nap és azzal is, hogy a másik oldalon is rajta van ez a történet, de mit tegyek, ha ez a másik kedvencem... 



Anti-valentin nap. Ezt terveztem mára, kiemelem csak TERVEZTEM. Semmi nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna. A barátnőim lemondták a délutáni filmnézést így egyedül töltöttem volna a Valentin napot, de úgy döntöttem, hogy elmegyek plázázni. Fent persze nem kötött le semmi. Mindenhol szerelmes párok sétálgattak és hirtelen nagyon magányosnak éreztem magam. Egy golf labda méretű gombóc kezdett növekedni a torkomban és a szememet égették a könnyek. Úgy éreztem teljesen egyedül vagyok. Lerogytam a legközelebbi padra és a tenyerembe temetettem az arcomat. - Minden rendben van? - kérdezte valaki miközben leült mellém és a vállamra rakta a kezét. Várjunk, csak ismerem én ezt a hangot. Basszus! - esett le ki az és, ha őszinte akarok lenni, akkor nagyot koppant. - Aha. - bólogattam. - Igen? Akkor miért sírsz? - faggatott. - Nem sírok. - bizonygattam, de már újra fojtogatott a sírás. Az arcom még mindig a tenyerembe volt temetve így biztosan nem tudja, ki vagyok. Ez biztos, mert már nem lenne itt. - Nézz rám. - mondta, mintha kitalálta volna, mire gondolok. Kezével lefeszítette az enyéimet az arcomról. Tekintete engem fürkészett, szemei kikerekedtek, de nem távolodott el tőlem. - Mi a baj? - kérdezte és megsimította az arcomat. - Nem fontos. - ráztam a fejemet, de nem hagyta annyiban. - Utálom a Valentin napot... - ...egyedül tölteni. - fejezte be helyettem. - Igen. - Akkor töltsd velem! - mosolygott és felhúzott magával. - Nálunk. Nem várta meg a válaszomat, csak átfogta a derekamat egyik kezével és vonszolt maga után. Utcákon keresztül mentünk, majd megtorpant egy nagy sárga ház előtt. - Itthon vagyunk. - jelentette be, majd kaput nyitott. - Én... - dadogtam, elég nagy volt a híre és a terveim között nem szerepelt az, hogy trófea legyek. - Nem csinálunk semmit, amit nem akarsz te is. - emelte fel a kezeit a hezitálásomat látva. Bólintottam és elindultam befelé, át az udvaron be a házba. Az előszobába megint megálltam. - Merre? - kérdeztem, miközben lesegítette rólam a kabátomat, - amit anya csinált utoljára öt éves koromban. - Gyere! - húzott be a szobájába. - Na, mihez van kedved? - kérdezte már az ágyon ülve. - Nem tudom. - vontam meg a vállam, majd gúnyos mosolyra húztam a számat. - Valami nagyon nyálas romantikus filmet. Lehet velem rendes, de attól még semmi sem fog megváltozni, így élvezem, ahogy megfeszül a teste, amikor a romantikus szót hallja. Halkan felnyög, de ahelyett, hogy tiltakozott volna, csak bólintott egyet és bekapcsolta a „Végtelen Szerelem” c. filmet. - Remek. - bólogattam vidáman, majd kényelmesen elhelyezkedettem az ágyán, úgyhogy több mint a felét elfoglaltam. Ez ugyan nem igazán hatotta meg nagyon, félig rám feküdt. Felnyögtem, ahogy rám nehezedett. - Jó, arrébb megyek. A film felénél azon kaptam magam, hogy a mellkasán fekszem. Karjait szorosan fonta körém és úgy tűnt, hogy nem áll szándékában elengedni. Felnéztem rá és láttam, hogy ő is engem figyelt. Azt hiszem hiba volt a szemébe néznem, mert akkor ott elvesztem a tekintetében és teljesen belestem. Gyorsan megráztam a fejem, hiszen úgy is csak egy újabb trófea lennék. Ujjait összefonta az enyémekkel és az ajkaihoz emelte, majd minden ujjpercemre nyomott egy csókot. Az érintésétől kirázott a hideg. Felemeltem a fejemet, ajkai az enyémekhez közeledtek és óvatosan értek hozzám. Nyelve megbökte a számat, ami elnyílt. Egyre szenvedélyesebben csókolt, amibe az egész testem beleremegett. Rettenetesen kívántam őt, mint még soha senkit. Ráültem a hasára és összekulcsoltuk az ujjainkat. - Nem csinálunk semmit, amit nem akarsz te is. - ismételte meg, amit az előszobában mondott. - Nem tudom mit akarok. - vallottam be. Újra és újra megcsókolt. - Téged! - suttogtam ajkaira. - Mi? - kérdezte. - Téged akarlak. Itt és most! - jelentettem ki. Ujjait a hajamba fúrta és a nyakamat kezdte csókolgatni. A mellkasára raktam a kezemet, miközben hozzá dörgölőztem, hogy elérjem a kívánt hatást, ami... hát sikerült. Abban a minutumba maga alá gyűrt lekapta rólam a pólómat, majd lehúzta a nadrágomat a bugyimmal együtt. Felültem és átbújtattam a fején a pólóját, végig csókoltam a hasát, miközben ő kezét levezette Oda és a körkörösen kezdte mozgatni egyik ujját a csiklómon. - Istenem. - nyögtem fel halkan. Egy kézzel kikapcsolta a melltartómat és hátra döntött az ágyon miközben lehúzta rólam a vékony anyagot és eldobta a szóba, egyik sarkába. Ajkaival a melleimet, majd a hasamat csókolta végig. Nyelvét csiklómhoz nyomta majd két ujját pedig belém. - Kurva élet... - nyögtem fel. Már ez a két ujja is feszített kicsit. - Szűk vagy... nagyon... - jegyezte meg. - Szűz vagyok. - És biztos ezt akarod? - kérdezte őszinte féltéssel a tekintetében. - Ennél biztosabb nem sok dologban voltam. - Rendben. - mondta és folytatta a kényeztetésemet. - Rajtad még sok a ruha. - jegyeztem meg egy kis kacér mosoly kíséretében. - Akkor tegyél ellene. Bólintottam, a hátára löktem és leszedtem róla az összes maradék ruháját. A szemem elkerekedett mikor megláttam a férfiasságát. Kezemet lassan raktam rá, majd ugyan ilyen lassúsággal kezdtem el mozgatni a kezem. Az ajkaim remegtek mikor nyomtam egy puszit a végére. Kissé szétnyitottam és próbáltam rávenni magam, hogy bekapjam. Nem telt bele sok időbe és már ütemesen mozgattam a fejemet. Egy idő után elhúzta a fejemet elhúzta, a hátamra lökött és felhúzott magának egy gumit. - Csak nyugalom. Lazíts! - suttogta miközben az arcomat és a hajamat simogatta. Bólintottam, s ebben a pillanatban megéreztem a feszítő fájdalmat, összeszorítottam a fogamat és együtt vártuk, hogy megszokjam az érzést. Mikor végre teljesen elmúlt a fájdalom megcsókoltam és megmozdítottam a csípőmet. Egy mindkettőnk számára megfelelő tempóban kezdett mozogni, egy idő után egy robbanásszerű érzés söpört végig a testemen, ami miatt a hátam ívbe feszült és tehetetlenül sikítottam fel. Ez után a teste megfeszült és egy kéjes nyögés hagyta el a száját. Mellém feküdt, lehúzta magáról a használt gumit és kidobta a közeli szemetesbe. A mellkasán feküdtem mikor eljutott a tudatomig, hogy odaadtam a szüzességem valakinek, akinek csak egy újabb trófea vagyok. Észre se vettem, hogy sírok addig, míg nem kezdte törölgetni az arcomat. - Mi a baj? - kérdezte. - Csak trófea vagyok a számodra? - Nem. Szeretném, ha a barátnőm lennél... Én, szeretlek. - Én is téged. - suttogtam, majd boldogan aludtam el Valentin napon a Barátom karjaiban.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése