2016. július 6., szerda

Hogyan tovább...

Mi a szerelem? Mennyit bír ki?
Honnan tudjuk, egyáltalán, hogy igazi. Mi az igazi? Mi a valós? Annyi kérdés, de hol a válasz.

Nem is tudom, hogy kéne fogalmaznom. Olyan rég írtam már, hogy el is felejtettem, hogy szóljak másokhoz. Úgy érzem, hogy a szerelem egy Földön túli dolog, nem olyan, amit megfogsz. Egy dologgal érezheted, hogy az létezik. A szíveddel. Klisé.. tudom.
Tisztában vagyok vele, de mi mást tudnék mondani, ha szeretsz valakit, mindegy, hogy mennyire fáj, amit csinál, vele vagy, mert ez az érzés, felül múlja a racionális gondolkodást, holott néha csak ki kéne nyitni a szemünk, és rájönnék, hogy ez nem más, mint megszokás. Megszokása annak, hogy ott vagytok egymásnak. Észre kell vennünk, hogy mi folyik itt valójában. Meg kell állnunk egy pillanatra aztán menni tovább. Végig kell gondolnunk mi is történik, mert egy tény viszont biztos, ha úgy kell lennie, úgy lesz, de te döntöd el, milyen nehézségek árán.


Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok - de nem igaziak. Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést. Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám... de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.

Milyen szép gondolatok nem? De ebben kibeszél arról, hogy mennyire nehéz az elengedés. Ezzel tisztába vagyok. Remekül elő tudtam mindig adni, hogy miért ne legyen még vége. Szeretjük egymást, meg tudjuk oldani és így tovább. Be kellett látnom, hogy ez nincs így. Akárhogy küzdöttünk nem tudtuk helyre hozni, ideig-óráig működött a változás, aztán megint csak kínlódtunk. Fáj beismerni. Hogy ne fájna? Sajnos nem minden olyan szép, mint ahogy a mesékben előadják. A herceget elveszítjük időnként, talán ennek így is kell lennie. Talán ő még sem a herceg, csak egy béka, aki annak adja ki magát. A mai világban mennyire könnyen eltudunk bújni a számítógép mögé, és utána már nincs is semmi probléma. Csak éppen nem tudod, hogy ki vagy. Fogalmad sincs róla mitől lehetsz boldog, mert egy valamit elárulhatok, Kamu pasik mellett nem leszel az. Kamu pasik, kamu sztorikkal, és te elhiszed. Miért ne tennéd? Arról beszél éppen, ami neked tetszik csakhogy betaláljon. Nem is a kapcsolatba, nem túl jó kimondani, de egy helyre, a lábaid közé. Valld be magadnak. Volt olyan pasi az életedben, aki nem azt akarta? Gyönyörű történetek születhetnek hosszú kapcsolatokról. Az elején viszont Préda vagy! Te is, és ha bevallod, ha nem a pasi is számodra. A pasi, aki épp most hazudja le a csillagokat is, egy dolog miatt, hogy a bugyidba nyúlhasson. Az elején semmi más nem kell neki, talán még csak fel sem keltetted igazán az érdeklődését. Aztán, ha az sikerült, és a Kamu pasit tudod dróton rángatni, bele se gondolsz, hogy igazából, egymást rángatjátok egy közöttetek kifeszített dróton. Lehet megkapsz tőle mindent, a tenyerén hordoz, de egy dolog kell neki! Persze vannak kivételek. De honnan tudhatnád, hogy az? Mire észre veszed, hogy mi a helyzet, már a szerelemnek nevezett kapcsolat legmélyén csücsülsz, és azt hajtogatod, hogy: dehát én szeretem, dehát olyan szép volt minden. VOLT! - ez ennek a lényege. Néha le kell ülnöd és meglátnod, hogy az egészben van-e olyan dolog, ami annyira elcsesszett, hogy ne lehessen folytatni. Ne legyél vak, lásd meg a dolgokat, mert, ha ő látja meg előbb akkor nagyon fog fájni, amit a fejedhez vág, holott teljesen jogos minden szava.

Honnan tudod mi az igazi?
Talán erre a kérdésre sosem kapsz választ.
Mennyivel könnyebb lenne a világ, ha a Kamu pasik, Kamu sztorijai helyett, Férfiak lennének körülöttünk.

Fáj, rettenetes dolog egy kapcsolat vége, de semmi mást nem tudsz rá mondani ilyenkor, csakhogy:

Ennek így kellett történie.

Ha ő volt az igazi, mert persze ez sincs kizárva. Miért lenne? Mindennek meg van a maga ideje. Még túl korán találkoztatok, nem voltatok elég érettek az egészhez. Nem biztos, hogy tényleg vége.
Semmi sem biztos csak, ami már megtörtént, mert ami megtörtént, annak meg Kellett történie. Pont. Ezen nincs ok síránkozni. Majd tanulsz belőle, és később okosabb leszel. Lehet vele, lehet mással.
Addig se tehetsz mást, mint hogy boldog vagy! Ha boldog vagy az már fél siker. Engedd el magad, és fogadd el, hogy ennek így kell lennie! Tovább kell menni, tovább kell csinálni, mert senki sem olyan értékes, mint te! Egy másik ember miatt, nem csinálhatsz hülyeséget. Talán túl fájdalmas. A fájdalmat is meg kell élni, mert egy dolgot elárulhatok. A fájdalom nem fog megölni! Azt meg jól tudjuk, ami nem öl meg az erősebbé tesz. A pakliban pedig még mindig benne van, hogy titeket tényleg egymásnak teremtettek, csak még nincs itt az ideje. Mert ha így van, akkor az élet biztosan úgy alakul, hogy még találkozzatok.

Látod? Nem olyan bonyolult ez. Tovább kell menned magadért, mert sosem tudhatod, hogy mi vár még rád. Meg amúgy is, ha összezuhansz és kárt teszel magadban akkor, hogy fog újra rád találni?
Egy dolognak nincs értelme: FELADNI! Sosem adhatod fel. Nem adhatjuk fel...
Annak sosem lesz itt az ideje.

Vagy ő, vagy más. Kibe fog beleszeretni? Egy összetört lelkibeteg emberbe, vagy valakibe, aki boldog és önfeledten éli az életét, és eléri a céljait? Na látos, te is inkább a másodikba tudnál bele szeretni. Hát akkor hajrá, változz magadért, hogy boldog lehess!
Hasonló, a hasonlót vonzza ezt ne feledd, pozitív gondolatokkal, pozitív embert fogsz találni, és jó dolgok fognak veled történni! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése